1. |
Intró
01:17
|
|
||
2. |
Budapest
03:03
|
|
||
Budapest (Vajda Tibor)
Este a fények az égig érnek,
Kihuny a nap, ők a helyére lépnek.
Ilyenkor nem tudod, hogy miért is jöttél,
Csak azt tudod, hogy jól döntöttél.
Bármit is mond a hírmondó csóka,
Nem riaszt el, még ha igaz is vóna,
Tudod, hogy helyed van a nagy büdös kékben,
Itt maradsz jóban-rosszban és a végben.
Hiába nem adnak soha elsőbbséget,
Hiába mennek beléd minden héten,
Akkor is tudod, hogy ez a te világod,
Kinyitom a szemed, hogyha még nem látod.
Azt mondják, ne szeresd,
Azt mondom, ne keresd,
Te vagy a láb, a kar,
Itt mindenki mást akar,
Hidd már el, vár a test:
Itt van Budapest.
Szemedbe néha könnyt csal az éjjel,
Nem elégszel meg a pesti kéjjel.
Busz mindjárt jön, csak egy háromnegyed óra,
Egyáltalán nem is érdemes a szóra.
A buszon turista kapja el a vállad,
Kérdez valamit, a válasz joga nálad.
Mondasz valamit, nem mintha tudnád,
Mit keres itt és hol is van Bonyhád.
Ha elhagynád őt, akár csak egy hétre,
Feláldoznád magadat is őérte,
Hogyha nem tudod, ez a te világod,
Kinyitom a szemed, hogyha még nem látod.
Azt mondják, ne szeresd,
Azt mondom, ne keresd,
Te vagy a láb, a kar,
Itt mindenki mást akar,
Hidd már el, vár a test:
Itt van Budapest.
Budapest a test,
Budapest a test,
Budapest a test,
Itt van Budapest.
|
||||
3. |
Pre - Állj
00:43
|
|
||
4. |
Állj!
03:04
|
|
||
Egyszer felébredsz majd,
és rájössz talán,
Hogy mi volt a baj,
és mi volt a hát.
Akkor vissza fekszel,
De nem alszol el.
Nem hagy majd téged
s kételkedel.
Hogy így volt-e jó?
Hogy lessz-e ma még
Elég szó
Vagy a szóbol elég
Lehet tenni kéne
valamit már,
És akkor újra élne
Ez a halott világ.
A csend túl hangos,
Pedig kevés a habzó száj.
Mégis ez a világ langyos,
Ahhoz hogy kinyögje végre: Állj!
A vonat kisiklott,
És te nem nézed,
hanem te ülsz ott.
És a végén érzed,
Az eredményed
hibából jeles,
A személyiséged
Szóra se érdemes.
A csend túl hangos,
Pedig kevés a habzó száj.
Mégis ez a világ langyos,
Ahhoz hogy kinyögje végre: Állj!
|
||||
5. |
|
|||
Fiúk jöttek, lányok mentek (Vajda Tibor)
Mennyi idő volt, hogy ideérjünk,
Ne tudjunk, ne érezzünk és ne véljünk?
Mennyi idő kell, hogy hazajussunk,
Ki fogja visszaadni emberi jussunk?
Vajon minden reggel a buszra várnak?
Vajon minden vasárnap templomba járnak?
Vajon emlékeznek még, hogy kik is voltak,
Vagy nem élők ők rég már, hanem holtak?
Fiúk jöttek, lányok mentek,
Családok szétszéledtek.
Emberek libasorban,
Nem divat a szőlő a borban.
Tálcán kapjuk, de a régi választ,
Nincsen senki olyan, aki újat választ.
Jól bejött a régi módszer,
Nem kellett ehhez hmmm dekóder.
Munkából bújunk be az ágyba,
Munkából huppanunk újra a vágyba,
Reflexből szeretünk, mint régen.
Észre sem vesszük, hogy szégyen.
Fiúk jöttek, lányok mentek,
Családok szétszéledtek.
Emberek libasorban,
Nem divat a szőlő a borban.
|
||||
6. |
Lábnyom a porban
03:55
|
|
||
Lábnyom a porban (Bönde Kata)
Annyiszor mondták, hogy csak előre nézz,
De vonz a távol és visszahúz egy kéz.
Még nem tudod, de már a sorsod kész.
Egy elgurult üveg után mész.
A parton áll még most egy homokvár,
De elsodorja előled az ár,
Mert minden hullám pusztításra vár,
Hogy mást ne is hagyjon már:
Csak egy lábnyomot a porban,
Amit elfúj majd a szél.
Egy lábnyomot a porban,
Amit elveszítettél.
Csak egy lábnyomot a porban,
Amit elfúj majd a szél.
Egy lábnyomot a porban,
Amit elveszítettél.
Egyik este sétálni indultál,
De mostmár inkább visszafordulnál,
Mert ahova lépsz, nem nő virágszál,
És mást nem is találnál:
Csak egy lábnyomot a porban,
Amit elfúj majd a szél.
Egy lábnyomot a porban,
Amit elveszítettél.
Csak egy lábnyomot a porban,
Amit elfúj majd a szél.
Egy lábnyomot a porban,
Amit elveszítettél.
A magad mögött hagyott utcák százai,
S azok ismeretlen szürke házai,
A téren lévő hinták láncai
Hívnak téged újra meg újra játszani.
|
||||
7. |
Éjjeli árnyak szerelme
02:13
|
|
||
Az éjjeli árnyak szerelme (Bönde Kata)
Hosszú, szinte végtelen
Utcák, de mind néptelen.
Éjfél elmúlt bűnösen,
Néz rád a hold hűvösen.
Kósza árnyak nesztelen
Járnak éjjel
meztelen.
Arcuk békés,
gondtalan,
Léptük másnap nyomtalan.
Bezárt ajtós lakásban,
félrecsúszott varázsban,
Falak között az ágyon,
túllépsz most a magányon.
Kósza árnyak nesztelen
Járnak éjjel meztelen.
Arcuk békés, gondtalan,
Léptük másnap nyomtalan.
Falak között az ágyon
Túl már minden határon
Égő tűzből nyugalom
Könnyen lopott jutalom.
Holdfény remeg, gyűrött ágyak,
ismeretlen, kusza vágyak
Elszállnak a kicsit kába
földre hullott éjszakába.
|
||||
8. |
Megállni tilos
04:07
|
|
||
Megállni tilos (Vajda Tibor)
Volt pár suhanc a telep szobákban,
És azt képzelték övék a világ.
Álmoktól hajtva mind összegyűltek,
A szívben az agyban így gyúlik a láng.
Volt egy pár jó év, együtt maradtak.
Csak a csúcsról lecsúszva csúsztak szét,
Kihunyt a láng, még messzibb az álom,
Nem találtak már új mesét.
Azt hitted fiam, megtanultad a leckét.
De ünneplés helyett, a saját fonaladat szedd szét!
Én is csak egy utas vagyok
pont mint a többi
Amíg szól a menetlevél
addig kell döcögni
Én is csak egy utas vagyok
El szeretnék szökni
De a kalaúz innen nem enged el
Inkább megtanít röhögni
Bevallottuk hogy megöregedtünk,
És azt meséltük hogy sodort az ár,
Most nincsen pénzünk jattot adni,
De tacsra tennénk magunkat már.
Egymás szavában tisztára mosva
kezünket összekulcsolva áll
A rendőrtiszt meg a többi törvény,
A besúgó újabb zsoldot talál.
Üres szobának ránca a rácsa,
hideg fém a kezemben szorong,
Ember a sorsának mindig kovácsa,
s csak az első ütés fáj nagyon.
Piros és kék fény váltakozása
vijjogó hang a fejem fölött,
a homályban alattam testemnek mása,
Az ég felettem csak menydörög.
Azt hitted fiam, hogy megtanultad a leckét.
De ünneplés helyett, a saját fonaladat szedd szét!
Én is csak egy utas vagyok,
pont mint a többi.
Amíg szól a menetlevél
addig kell döcögni
Én is csak egy utas vagyok,
El szeretnék szökni.
De a kalaúz innen nem enged el,
Inkább megtanít röhögni
|
||||
9. |
Ösvényen
04:00
|
|
||
Az ösvényen (Vajda Tibor)
Nem találod az utat a fák között,
Nem mersz nyomot hagyni magad mögött.
Látod az utat; az út egyenes,
Félsz rálépni, félsz, hogy nem helyes.
A mesebeli várkastélyban
Előtted van az út,
De félelemtől félve vágyad elkorcsosul.
Az árnyékod is föléd tornyosul,
S minden reményed egyszerre felborul.
Nem mersz tovább lépni, valami visszatart,
A bátorság, a mersz, vagy az akarat.
A mesebeli várkastélyban
Előtted van az út,
De félelemtől félve vágyad elkorcsosul.
|
||||
10. |
Magyarország
04:22
|
|
||
Magyarország (Vajda Tibor)
Ezer éve már, hogy az ük-ük-ükapánk
Erre a földre tévedt, s mondta, legyen itt hazánk.
Ezer éve volt, hogy bátran elmondható,
A Kárpát-medence íme lakható.
És megpihentünk, mint annyi sok nép,
Ugyanúgy élünk, csak egy kicsit másképp.
Magyarország,
A hold már régen másutt jár.
Magyarország,
A csillag is régen eltűnt már.
Magyarország,
Teremhet gyümölcs vagy virág,
Akkor is te leszel és te voltál:
Magyarország.
És most hátunk mögött van sok-sok évtized már,
És mégis van olyan nép, mely hazára vár.
Ezer éve jöttünk, unjuk egymást,
A Kárpátokban adjunk lakhatást.
Vonatok jöttek-mentek, s volt annyi állomás,
Mondták, nekünk itt élnünk-halnunk kell, nincsen más.
Magyarország,
A hold már régen másutt jár.
Magyarország,
A csillag is régen eltűnt már.
Magyarország,
Teremhet gyümölcs vagy virág,
Akkor is te leszel és te voltál:
Magyarország.
|
If you like Davies Korner, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp